Nyomtató kellékanyag újrahasznosítás - Veszélyes hulladék helyett termék
Világszerte évente közel 1 milliárd
festékkazetta (toner) és tintapatron kerül legyártásra és ebből Európában 160
millió, az Egyesült Államokban évi 375 millió darab hasznosítható üres
festékkazetta és tintapatron kerül hulladéklerakóba, vagy hulladékégetőbe.

Ez
azt jelenti, hogy másodpercenként hozzávetőlegesen 17 toner vagy tintapatron
kerül szemétbe ahelyett, hogy újrahasznosítással visszakerülne az anyagok
környezettudatos körforgásába. Ez az elképesztő mennyiségű hulladék 90%-ban újrahasznosítható
lenne, és bár folyamatosan javul az újrahasznosított kellékanyagok
felhasználásának aránya – törvényi szabályozások és a vásárlók környezeti tudat
javulásának köszönhetően – a környezetre rótt terhük még mindig igen magas.
A műanyag, amit ezen kellékanyagok
előállításához használnak, nagyon lassan bomló anyag, típustól függően a
bomlási ideje 400, de akár 1000év is lehet. Ráadásul mind a tonerekből, mind a
tintapatronokból kikerülhet a festékpor, vagy tinta is, melyek fokozottan
terhelik környezetünket. A kiürült kellékanyagok ólom, más nehézfém és egyéb
mérgező összetevőik miatt kormányrendelet szerint veszélyes hulladéknak
minősülnek.
Kíméli a természeti erőforrások
felhasználását

A nyomtató kellék újrahasznosító ipar már most évente mintegy 44
millió liter gázolajjal egyenértékű energiát, 17 000 tonna alumíniumot és 10millió tonna fát takarít meg évente tevékenységével, hiszen egy-egy kazetta-,
patrontöltés, vagy után-gyártás során 97%-ban felhasználható. A testek
szélsőséges esetekben akár 15-ször, de átlagosan is legalább 5-7 alkalommal
felhasználhatóak mielőtt teljesen elhasználódnak.
Költségkímélő
102/1996.
számú Kormányrendelet szerint az irodatechnikai berendezések (pl.: nyomtatók,
fénymásolók) elhasznált tintapatronjai és festékkazettái – amennyiben nem
kerülnek újrahasznosításra - veszélyes hulladéknak minősülnek, melyek
elszállítatásáról a felhasználójának gondoskodnia kell. Az elszállítatást és
megsemmisítést megoldhatja beszállítójával is, ha ő rendelkezik ezek
begyűjtéséhez jogosultsággal, de nem árt meggyőződni arról, hogy szállítónk
gondoskodik-e a kellékek újrahasznosíttatásáról. Ellenkező esetben ugyanis a
kellékanyag újra-gyártóknak értéket képviselő üres testek továbbra is
hulladéktelepeken kötnek ki, és ráadásul a legtöbb esetben a megsemmisítésért
kilogrammonkénti árat kell a fogyasztónak fizetnie. Költségvonzaton túl ez papírmunkával
is jár, hiszen a rendelet szerint ha nem kerülnek ezen testek újrahasznosításra,
veszélyes hulladékokra vonatkozó eljárás és kezelés hatáskörébe esnek,
következésképp szerepeltetni kell a hulladékbevallásban is.
Összegezvén
a kormányrendeletek, az esetleges költségvonzatok, a fenntarthatósági
szempontok és a józanész is azt diktálja, hogy kiürült festékkazetták,
tintapatronok gyűjtését megszervezni és újrahasznosításra továbbadni nem
csakhogy ésszerű, de szükséges is, hiszen a jelenben is mérhető előnyein túl, a
nagyobb arányú újrahasznosítással a jövő generációk dolgát könnyítjük meg.